A HIV egy olyan vírus, amely nem kopogtat az ajtón, nem ad jelet a megérkezéséről, csak megbújik a szervezetedben, miközben alattomosan rombolja le a védekezőképességedet. Nem válogat. Nem érdeklik a korlátok, a kor, a nem, a társadalmi helyzet. Terjed: gyorsan, sunyin, és gyakran észrevétlenül.
Hogyan terjed?
A HIV a testnedveken keresztül jut át egyik emberből a másikba. A leggyakoribb módja a fertőződésnek a védekezés nélküli szexuális együttlét, legyen az hetero- vagy homoszexuális kapcsolat. Nem számít, ki az illető, ha fertőzött, a vírus ott van a spermában, hüvelyváladékban, végbélváladékban, vérben.
A fertőzés másik kockázata a közös tűhasználat, akár egyetlen alkalom is elég lehet. És ha valaki fertőzött vért kap, vagy a vírus anyáról gyermekre jut át szülés vagy szoptatás során, a következmények súlyosak lehetnek.
A tünetek vagy azok hiánya
A legijesztőbb a HIV-ben az, hogy sokáig semmilyen jelet nem mutat. Az első időszakban influenzaszerű tüneteket okozhat: láz, torokfájás, nyirokcsomó-duzzanat. De ezek elmúlnak, és utána jöhetnek évek is úgy, hogy semmi sem utal arra, hogy a testedben zajlik valami... halálos.
És közben a vírus nem pihen. Türelmesen dolgozik a háttérben, gyengíti az immunrendszert. Amíg el nem jön a pont, amikor már egy egyszerű megfázás is képes napokra ágynak dönteni. Vagy amikor olyan fertőzések támadnak meg, amik más egészséges embereket észrevétlenül elkerülnek.
A megbélyegzés nem védelem
Sokan azt hiszik, „ez csak a melegek betegsége”, vagy „csak az kapja el, aki kábítószerezik”. Ez veszélyes tévhit. A valóság sokkal sötétebb: a vírus nem ítélkezik. Aki figyelmetlen, aki nem védekezik, aki megbízik valakiben, az mind célponttá válhat. A HIV a hétköznapi hibákban él: a „csak egy alkalom volt”-ban, a „bízom benne”-ben, a „mi baj történhet?”-ben.
A félelem nem elég, a tudás életet ment
Sokan azt hiszik, „ez csak a melegek betegsége”, vagy „csak az kapja el, aki kábítószerezik”. Ez veszélyes tévhit. A valóság sokkal sötétebb: a vírus nem ítélkezik. Aki figyelmetlen, aki nem védekezik, aki megbízik valakiben, az mind célponttá válhat. A HIV a hétköznapi hibákban él: a „csak egy alkalom volt”-ban, a „bízom benne”-ben, a „mi baj történhet?”-ben.
Nem kell pánikba esni, de struccpolitikát sem érdemes folytatni. Tudni kell róla, beszélni kell róla, és főleg: időben lépni és tesztelni.